Becsüld és szeresd önmagad, higgy a saját értékességedben
Lassan 20 éve annak, hogy az akkori főnököm, akire azóta mentoromként tekintek, karácsonyi ajándékba adta nekem a “Szeresd önmagad, és mindegy, kivel élsz” című könyvet. Kristálytisztán emlékszem a jelentőségteljes pillantására, amit akkor nem értettem, és belelapozva a könyvbe arra a megállapításra jutottam, hm. A könyv azóta költözik velem, emlékeztetve az általam megfogalmazott üzenettel: szeressem önmagam, és innen indulva helyes irányba alakul minden.
20 évvel ezután a karácsonyi ajándékozás után megtartottam az első Reziliencia workshopját, és megfogalmazódott bennem: az egyik legfontosabb útravaló, amit adni tudok másoknak, “szeresd önmagad”. Hitrendszerem egyik alappilére: önmagunk szeretete és elfogadása képez olyan talajt az életben, amiből növekedni tudunk. És ma erről írok nektek.
Hosszú évekig nem tudtam szeretettel gondolni tekinteni a személyemre. A legkülönbözőbb módszerekkel gyötörtem magam. Pontosan emlékszem, kinek, mit mondtam, milyen helyzetekbe hagytam magam belesodródni, milyen döntéseket hoztam, amik miatt lelkiismeret-furdalásom volt, szomorú voltam, és aminek eredményeként úgy éreztem, nincs tovább, egy gödör alján ülök a teljes kilátástalanságban.
Ehhez hozzátartozik, hogy sokan észre se vették, mi zajlik bennem, csak a mosolyt és a sikeresnek látszó életet látták, holott ahogy mindig, az én esetemben is volt az éremnek egy másik oldala.
Nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan embereket engedtem be az életembe, akik segítségével felismertem: az önsorsrontó viselkedésnek csak én vethetek véget, ezért nekem kell tennem, nyitni a változás irányába, kitartóan hinni a szemléletmódváltás eredményességében. Az önismereti utam során, kimondottan az első években olyan elkeseredett voltam egy-egy önismereti munka után, hogy még rosszabbul éreztem magam, mint korábban. A felismerések, a munka, az emlékek, a szembesülések gyakran generáltak negatív energiákat és sodortak ismét a régi mókuskerék közelébe.
Akkor azt a támogató mondatot kaptam, ahogy emelkedek felfelé, a különböző szintekről való elrugaszkodás nehezemre eshet, de megvan bennem az elhatározás, csak végig kell mennem az úton, amit magamnak kijelöltem.
Az egyik legerősebb felismerésem egy foglalkozás végén az volt, hogy én ÉN vagyok, senki más. Ahogy világossá vált számomra, hogy se a tévedéseim, se a szomorúságom, se a mások által rám tett cimkék, szerepek nem azonosak velem, új fejezet kezdődött az életemben.
Hiszen ki más adhatja az igazán mélyre ható támogató jószót, a gyengéd simogatást a lelkemnek, a dicséretet, szívmelengető pillantást önmagam fejlődésérért, mint ÉN.
Minden egyes döntésért, lépésért, kapcsolatért az életünkben mi vagyok felelősek. A támogató környezet fontossága elvitathatatlan, ahogy annak ténye is, mi döntünk arról, kit engedünk be az életünkbe, kinek engedjük meg, hogy támaszunk legyen.
Amikor a workshopon a résztvevők az által definiált erősségeikről beszéltek, összeszorult a szívem. Mivel mindannyijukat ismerem már régebbről és közel állnak a szívemhez, meg inkább láthatóvá vált, mennyire sok tanulnivalónk van önmagunk szeretetéről. Látom magam előtt őket, ahogy bátortalanul állnak a többiek előtt és szinte mentegetőzve, kérdezve beszélnek az erősségeikről. Pedig milyen csodálatos emberek, mennyi szeretettel, értékkel a lelkükben. Okosak, sikeresek, csupaszív egyének.
Ez is megerősítette abbéli hitemet, hogy milyen fontos a befelé tekintés, saját értékeink felismerése, elismerése önmagunk számára is. Hiszen hogyan várhatjuk el a környezetünktől, hogy elismerjenek, hogy azon a szinten kezeljenek, amit megérdemlünk, ha mi magunk sem tesszük ezt.
Szeresd önmagad, add meg a testednek, lelkednek és persze a szellemednek is az őt tápláló táplálékot. Engedd meg magadnak, hogy boldog legyél, hogy jól érzed magad, hogy emelt fejjel és büszkén létezz a világban. A sokadik ital, a még egy cigi, a következő post a social mediában, a még egy átmulatott éjszaka mások kedvéért nem rólad szól és nem téged épít. Másnap, amikor tükörbe nézel, fájdalmas lehet a rád pillantó tekintet.
Engedd meg magadnak, hogy amikor csak lehet, öröm és megelégedettség tekintsen vissza rád, engedd meg magadnak, hogy jól érezd magad.
Szeresd önmagad!
0 hozzászólás